Pedagógusoknak /
Óvodai digitális nevelés
Forgács Györgyi, pedagógiai szakpszichológus, óvodapszichológus
2010-től kezdtek megjelenni az áruházak polcain azok a digitális eszközök, amelyek lehetővé tették, hogy már az óvodás korosztály is optimális felhasználói élményben részesüljön. A korábban elterjedt televízióhasználat mellett (és részben helyett) az iPadek, laptopok, mobiltelefonok és más ezekhez hasonló eszközök kezdték benépesíteni háztartásainkat. Egy 2018-as adat szerint ugyan az óvodáskorú gyerekek döntő többsége még nem saját tulajdonként birtokolta ezeket, de kis százalékuk már akkor is több (2-5!) saját eszközzel rendelkezett, azóta pedig egészen biztosan nőtt ez az arány. Azt is biztosan látjuk a statisztikai adatok tükrében és az utcán járva-kelve is, hogy az óvodások aktívan használják szüleik, illetve saját tulajdonú készülékeiket. A „kütyük” tehát csupán néhány év alatt a legkisebb gyerekek életének is szerves részévé váltak, némelyeknek olyan mértékben, hogy fejlődésük egyik fontos meghatározóját jelentik.
A digitális eszközhasználat a gyermekek életének minden területére hatással lehet, érintheti a fejlődés olyan alapvető jellemzőit, mint például a testsúly, alvási mutatók, mozgásfejlődés, hatást gyakorolhat az értelmi fejlődésre és bizonyos esetekben nem hagy érintetlenül olyan átfogó pszichés funkciókat sem, mint például az önszabályozás. Várótermekben, hivatalokban várakozva sokszor láthatunk mobilozó kicsiket. Orvosi vizsgálatokon vagy hosszabb autóutak alkalmával is segítséget jelenthet a képernyő. A tapasztalatok szerint az óvodai kiscsoportokba azonban egyre gyakrabban érkezik olyan kisgyermek, aki korábban csak tablet előtt, felnőtt segítséggel étkezett, vagy ahhoz szokott hozzá, hogy naponta több órát tölt különféle képernyők előtt, míg a körülötte élő felnőttek dolgoznak, házimunkát végeznek, esetleg maguk is mobiltelefonjukon szörfölnek. Gyógyírt lehet nyújtani a képernyővel a testi/lelki sérülések, testvérháborúk esetén. Van, aki mobillal a kezében lépi át az óvoda kapuját. Vajon van-e elég alkalmuk a rendszeresen „digitális cumit” használó gyerekeknek megtanulni, hogyan szabályozzák érzelmeiket és viselkedésüket? Látnak-e megfelelő mintát arra, hogy a zaklatottság milyen más módon csökkenthető? Azért is fontos kérdés ez, mert a viselkedés szabályozásának képessége óvodáskorban éppen kritikus érési időszakában van. Ha a kapott ingerek és a felnőttek által nyújtott minták nem megfelelőek, akár függőség, viselkedési zavar, agresszív magatartás alakulhat ki.
Egy 199 család bevonásával készített vizsgálatban 10 mindennapi élethelyzetben vizsgálták a képernyő megnyugtatásként való használata és az önszabályozási képességek összefüggését: a gyakoribb használat a viselkedésszabályozási nehézségek magasabb szintjével járt együtt.
Az egészséges használati szokások kialakítása rendkívül nagy odafigyelést igényel a környezet részéről. Nem csupán a képernyőhasználati időre és a tartalomra érdemes tekintettel lenni, az is lényeges szempont, hogy milyen élethelyzetekben kerül kapcsolatba a gyerek az eszközökkel. A legutóbbi felmérések arra hívják fel a figyelmet, hogy bár a szülők többsége tisztában van ezekkel a szabályokkal, de a következetes alkalmazás sokszor túl nagy kihívást rejt magában.
Marshmallow teszt:
